Péntek harmadika

Péntek van, de meglepő módon szar nap. Jó, lehetett volna rosszabb is. Például elmehettem volna hajnalban valszámra. Vagy leszakadhatott volna a plafon amíg aludtam. De egyik sem következett be, így elmentem szép nyugisan munkába ebéd után. Munka után kezdődtek a gondok, ugyanis kiderült hogy Pecc és Macó atomleprások és ezért nem tudnak jönni a Arabokhoz zabálni. Nembaj -gondoltam- azért én elmehetnék. El is sétáltam hozzájuk, de az ablakon láttam hogy kajálás helyett seggel az égnek imádkoznak; onnan elhúztam. Pedig nagyon rá voltam indulva az arab kajára.
És a hetes buszon állva a gusztustalan fekete folyadékot nézve az Erzsébet Hídról valahogy eszembe jutott hogy valami nincsen rendbe. Még nem jöttem rá hogy mi, de talán egyszer rájövök.
Dongó: tinikocsma felvonás következett. Túl sok ember, füst, EDDA művek és egyéb válogatott kínzóeszközök amik még Kambodzsában is brútálisnak számítanának. Hát ilyen volt Péntek.
Fő az optimizmus. Már el is múlt ez a szar péntek, szombat van... akarom mondani hétfő.

Neu